3. // Abbie, mit műveltél?

A számomra várva-várt rész, ahol már az egyik fiú is feltűnik. :D
Jó olvasást, remélem tetszik nektek is, szerintem ez most egy nagyon klassz rész lett. És elég hosszú is, úgyhogy remélem elégedettek vagytok! (Komi, ha tetszett!!)
Xx

Reggel, hajnali hat óra, és zörög az ébresztő. Nagyon kellemes álmom volt, benne voltam én, a lányok, és álmomban Londonba utaztunk. Milyen szép is volt...
Várjunk csak! Ez nem is csak egy álom volt! Ott voltunk a hotelban, a többiek, akárcsak én a párnájukba fúrták az arcukat, Sasha pedig vörös fejjel nyomta ki a telefonját.
- Bocsi. Biztos elfelejtettem kikapcsolni! - kért elnézést.
- Semmi baj, egyszer úgyis fel kell, hogy keljünk! - ültem fel az ágyon, majd kisétáltam a mosdóba, és a szokásos arcmosással kezdtem a reggelt.
- Na mit csináljunk ma? - kérdezte izgatottan Zora.
- Szerintem menjünk el körbenézni, hogy milyen boltok vannak! - csillant fel Abbie szeme.
- Vaaaagy... - kezdte Beth - Menjünk el körbenézni, hogy milyen látnivalók vannak. Az első héten úgy sincs tanítás, addig simán letudjuk a városlátogatást. - ajánlotta fel barátnőnk, és nagyon jó ötletnek bizonyult.
- Oké! Akkor készítsünk egy listát, hogy hová mennénk el szívesen! - ugrott fel Abbie, és elővette a féltve őrzött London-mintás jegyzetfüzetét, majd körmölni kezdett bele, közben hangosan gondolkodott. - Szóval, akkor... Big Ben,... Tower Bridge,... London Eye,... Buckingham Palota,... Topshop, Asos, Forever 21, éééés Madame Tussauds. - vitte le a hangsúlyt, majd összecsapta a füzetét, és felállt, majd elindult a bőröndjéhez. - Mehetünk is! - mosolygott ránk. Mi csak néztünk rá, ahogy ilyen gyorsan összeállította a programot, meg persze az is közrejátszott, hogy őrült álmosak voltunk még.
- Most mivan? Itt fogtok állni egész nap? Gyerünk, mozgás! - mozgósított minket, mi meg csak lassan (kábé mint a zombik) kezdünk el túrkálni valami jó ruháért a bőröndünkben.

Végül jó turista módjára egy angol zászlós pulcsit, és a hozzá illő kiegészítőket, farmert, kabátot, sálat, cipőt és sapkát párosítottam (képen). Ahogy észrevettem, a csajok is hasonló módon gondolkoztak, így egymáshoz öltözve akár még egy magazin címlapjára is elmehetnénk.
Szóval Abbie vezérlésével elindultunk a városba, ahol metróval közlekedtünk. Tipikus angol időjárást fogtunk ki, a szürke égboltból kissé csöpörgött az eső, de ez sem tántorított minket vissza. Itt legalább nem a hó esik. Annyira jó volt látni Angliát, és az embereket, ahogy beszélnek a földkerekség legjobb akcentusával.
Legelőször a Tower Bridge-hez látogattunk el, és láttuk, amikor egy hajó elment "alatta", ezért fel kellett emelniük az alsó kis átmenőt. A következő állomás a Big Ben volt, utána következett a London Eye, amire végül nem ültünk fel, mert túl soknak találtuk a pénzt egy körre. Ezután a Buckingham Palota jött, ahol bár nem láttuk a királynőt, de azért a mozdulatlanul álló őrökkel elég sokat fotózkodtunk. Meg amúgy is mindent végig dokumentáltunk, úgyhogy este lesz mit nézegetnünk.
- Oké. Készen álltok, hogy megnézzük a Madame Tussauds panoptikumot? - izgatott fel minket Abbie.
- Igen! Mindig is akartam egy közös képet Audrey Hepburn-nel! - ragadtam karon, majd elindultam vele valamerre. Kiderült, hogy a rossz irányba...

Abbie szemszöge

Örültem, hogy én vezethettem a városlátogatást, és valójában nem véletlenül akartam elmenni a panoptikumba. Az egész net tele van azzal, hogy a kedvenc bandámnak, a One Direction-nek is csináltak néhány viaszbábut. Minden vágyam egy közös kép Zayn Malik-kal. Vagy Louis-szal, vagy Liam-mel, Harry-vel vagy éppen Niall-lel. Mindegy, a lényeg, hogy a lányok nem is tudtak róla, mert akkor tuti, hogy a múzeum közelébe sem megyünk. Nem szeretik, ha túlzottan elszállok a földről. De végül is sikerült őket beugratnom.

Hamarosan oda is értünk, közben elkapott minket a zuhogó eső, így vizesen, és hangosan estünk be a múzeumba, aminek persze nem örültek. Azt terveztem, hogy a legjobb részt (vagyis az 1D-t) a végére hagyom, addig a lányok hadd tombolják ki magukat. 

Rengeteg kép készült: a királyi családdal, hogy Beth Taylor Lautner-t csókolgatja, Cassy Leonardo DiCaprio-t ölelgeti, Zora E.T.-vel metálvillát mutat, Sasha Bruce Willis oldalán virít és nagyban vigyorog, én David Beckham-mel rajoskodok, majd jön egy közös kép Albert Einstein-nel, Cassy és én Rihanná-val, Zora és Beth Adel-lel (közben Beth a "Someone like you-t kornyikálta), Sasha, Cassy és én Cheryl Cole-t fogjuk közre, a végére pedig csoportképek Barack Obama-val, a Pókemberrel, Amerika kapitánnyal, és Hulk-kal. Azt hiszem be is telt a memóriakártyám.

Míg a lányok még néhány kimaradt énekesnő szobrával készítettek képeket, addig én egy kicsit lemaradtam, hogy megkeressem az 1D szobrot. Ki is derült miért nem találtam eddig: el volt kerítve, és valami felújítás szerű szöveget írtak ki egy lapra. Szerencsére csak egy kis állvánnyal volt eltakarva, amit egy kicsit arrébb toltam, de rögtön visszaugrottam, mikor bedugtam a fejem, mert néhány alakot pillantottam meg. És nem, nem csak a fiúk szobrait. Úgy döntöttem utánajárok, hogy mi folyik itt, ezért kerestem egy helyet, ahonnan jól hallom majd miről van szó, és kihallgatom őket.

- Hol késik már? - hallottam egy mély, férfi hangot.

- Hogy törhették le az orromat? Miket össze nem művelnek a szobrommal a rajongók. - ütötte meg a fülemet egy ismerősen csengő hang. Fura volt, amit mondott, mintha magáról beszélne.

- Harry, ülj le, Emily, mindjárt megérkezik, csak várj még egy percet! - ez egy női hang volt. De vájunk csak. Harry? HOGY MI??? 

Egy pillanatra végiggondoltam a dolgokat, és arra jutottam, hogy Harry biztosan azért van itt, mert a szobra megrongálódott, neki pedig újra "modell"-t kell állnia vagy mi. Hirtelen egy zseniális, ámde kockázatos terv jutott az eszembe, és úgy döntöttem belevágok.

- Helló! Elnézést a késésért, tudom, hogy Emily-t várják, de ő dugóba kerül, így ideküldött engem. - futottam oda hozzájuk, amin kicsit meglepődtek. Mikor megláttam Harry-t, majd nem kiestem a szerepemből, de tartottam magam. - Rosalie Dawson vagyok, és jöttem mintát venni a... - nyújtottam a kezem valószínűleg az itteni főmuftinak, majd félrehajoltam, hogy megnézzem mi hiányzik a viaszszoborról - az orról. - fejeztem be. Azt hiszem elég meggyőző voltam, viszont remélem nem volt feltűnő, hogy a Titanic főszereplőjének nevét mondtam, de hát ez már megszokás nálam, mert amikor jegy nélkül utazom tömegközlekedéssel, mindig ezt a nevet mondom be, ha jön az ellenőr. Már nagyon jól ismerem, és tudom, hogy nem látta a Titanic-ot. Ez az én mázlim.

- Üdvözlöm! Gyorsan lásson hozzá, mert nem tudjuk sokáig lezárva tartani a legújabb szobrainkat, főleg, hogy itt van maga, akiről készült. - mutatott Harry-re, majd gyorsan rám parancsolt, hogy fogjam meg a készletet, és kezdjem el a munkát.

Lassan, de biztosan sétáltam az eszközökhöz, és igen tartottam attól, hogy lebukok, amiért nem értek semmihez. Végül elvettem egy vattakorongot, meg valami bőrtisztító tonikot. Odaléptem Harry-hez, rámosolyogtam, majd az orrát kezdtem törölgetni. Elég vicces helyzet volt, el is nevettem magam.

- Nos, Rosalie. - szólalt meg az édes, mély hangján. - Nem ismerlek valahonnan? Olyan ismerős a neved. - fejezte be a mondatot. 

- Csak Rose. - próbáltam komoly maradni. - És nem, nem hinném. - fejeztem be a munkálatomat, majd egy púdert és egy hozzávaló ecsethez nyúltam, hogy azzal folytassam. Fogalmam sem volt mit csinálok valójában, de rögtönözni kellett.

- Igazán imponáló, ahogy dolgozol. Van esetleg telefonszámod? - beszélt még mindig.

- Hát, mellesleg megadhatom... - incselkedtem vele.

- Örülnék - nézett végig rajtam, amitől még így is a hideg futkosott a hátamon izgalmamban. A táskámból elővettem a jegyzetfüzetem, kitéptem belőle egy lapot, majd egy toll segítségével ráírtam a számom. Mikor felnéztem Harry épp a mobilját nyújtotta felém, majd mikor megláttam esett le, hogy a XXI. században élünk. - Látom már megoldottad. - csúsztatta a zsebe mélyére a telót, majd elvette tőlem a cetlit. Éppen elveszni készültem azokban a csodálatosan zöld szemeiben, amikor...

- Sziasztok, nagyon nagyon sajnálom, hogy késtem! - jött be egy csurom vizes lány, a kezében mindenféle táskával, amik gondolom az eszközei. Szóval ő Emily. Olyan gyorsasággal álltam fel a székről, amire az előbb leültem Harry-vel szemben, felkaptam a táskámat, és amilyen gyorsan csak tudtam kirohantam az elkerített részről...

Cassy szemszöge

- Lányok, hol van Abbie? - kérdeztem a három barátnőmtől, mert a negyediket nem láttam. Még nagyban néhány elnökkel fotózkodtunk, mikor feltűnt, hogy egy ideje eltűnt.

Mint egy villám, úgy futott felénk az egyik kanyarból, és megfogta a kabátom ujját, és ahogy láttam Beth-ét is, majd rángatni kezdett egészen a kijáratig. Sasha és Zora is vette az adást, ők is futottak utánunk. Köszönés nélkül ugrottunk ki a bejárati ajtón, majd Abbie még mindig futkosós kedvében volt, így csak két utcával arrébb álltunk meg. 

- Ez meg mi volt? - kérdeztem levegő után kapkodva.

- Huh! - fújta ki magát Abbie, és a mutató ujját felmutatva a térdére támaszkodva jelezte, hogy egy percet még kér. Közben belenyúlt a kabátja zsebébe, és előhúzott egy ezüst nyakláncot, amin egy kis papírrepülőt formázó medál lifegett...