10. // Fiúk, a megmentők

Sziasztok! Néhány változás lesz hamarosan a történet életében, mégpedig két új szereplővel fogunk bővülni az elkövetkezendő időkben, akiket már láthattok az oldalmenüben. :) Justin gondolom ismerős lesz, nem lesz akkora szerepe, mint a fiúknak, inkább Rachel-nek lesz több, aki a barátnője lesz. Na de nem akarom el spoilerezni, majd meglátjátok, és majd én is, hogy mi fog kisülni belőle. :D

 

Pár nappal a Halloween party után eljött az idő, hogy beköltözzünk a kibérelt házunkba a szállodából. Én már nagyon nem bántam, hisz elég drága mulatság volt, ráadásul a vezetőség sem igazán kedvelt minket, vagy inkább azt nem, hogy Beth néhány másik lakót időnként megijesztett. Ezt ha nem kell nem is részletezném...

Szóval már minden cuccunkat összepakoltuk, és egy nagy halom bőrönddel, és három taxival indultunk el az esős, borús időben, hogy megkeressük a házat, amiben ezentúl lakni fogunk. Húsz perc kocsikázás után megérkeztünk a Lion Street 6-os száma alá, ahol nem éppen az fogadott, amire vártunk. A honlapon, ahol még hónapokkal ezelőtt kinéztük az albérletet egy szép, igazi angol stílusú ház volt, ehelyett egy roskadozó viskó előtt álltunk.

- Mondjátok, hogy nem itt kell majd laknunk! - nézett végig rajtunk kétségbeesetten Sasha.

- Attól tartok, ez a mi házunk lenne. - vallottam be magamnak, bár nagyon nem akartam hallani.

Besétáltunk a házba, ahol a kiadást intéző ember fogadott minket, először rezzenéstelen arccal hagytuk, hogy körbevezessen, majd pedig elmondtuk neki a panaszunkat...

Hatalmas vita vette kezdetét, a pasas védte az ő érdekeit, mi pedig a miénket, vagyis, hogy mi nem egy ilyen házra fizettünk be előre összegeket. A végén ott tartottunk, hogy nem volt hova mennünk, és még a pénzünk is elúszott.

- Most akkor mi lesz? - könyökölt Abbie a bőröndjén a földön ülve.

- Fogalmam sincs. Csövesek leszünk. - mondtam unottan egy kis szarkazmussal.

- Fúj, én nem akarok csöves lenni! - ellenkezett Sasha.

- Senki sem lesz csöves! - állt fel Zora, és a kezébe vette az irányítást - Tudjátok mit? Én most felhívom Liam-et, hátha tudnak nekünk szállást adni pár napra! - vette elő a telefonját, és már tárcsázta is a számot. Tényleg! Ez nem is rossz ötlet! A fiúk talán segíthetnek!

A beszélgetésből csak annyit hallottunk, hogy Zora hümmög, aházik, és ismerteti a szitut a fiúval. Végül kicsit szomorkás hangulatban elköszönt tőle, és letette a telefont. Reménykedve néztünk rá, hogy akkor most mi lesz, és talán mindannyian arra tippeltünk, hogy tuti nem jó nekik, hiszen csak pár hete ismerjük egymást.

- Hát... - kezdte, közben a víz levert minket - MEGENGEDTÉK! - kiabálta mosolyogva, amitől mi felugrottunk, és örömünkben egymásba kapaszkodva ugráltunk és sikítoztunk!

- Úristen, akkor most a fiúkkal fogunk együtt lakni? - fogta a fejét Beth.

- Liam azt mondta, hogy amíg el nem rendezzük ezt a ház-dolgot, addig biztosan, sőt még akár tovább is! - mesélte folyamatosan vigyorogva Zora. - De van egy kis bibi. A barátnőik is ott laknak, akik valljuk be nem igazán kedvelnek minket, úgyhogy ez még csak a fiúk részéről tuti. Ha a lányok nem mennek bele, akkor megyünk vissza a szállodába, vagy kollégiumba. - mondta, és egy kicsit máris ott lett bennünk az a kettősség, hogy talán mégsem lakhatunk együtt a fiúkkal. 

- Akkor most mi lesz? - kérdeztem, mivel nem szerettem volna egész nap a bőröndökön ülni az utcán.

- Zayn, Liam és Louis most értünk jönnek kocsival, és elvisznek minket és a cuccainkat hozzájuk. - kezdett el pakolni Zora.

Fél óra múlva meg is érkeztek a srácok a három kocsival, majd felpakoltuk a rakományt, és már indultunk is. Láttam rajtuk, hogy ők is fel vannak dobva, hogy lehetséges, hogy ezentúl együtt fogunk élni. Mikor megérkeztünk, bevittük a cuccainkat a nappaliba és az előtérbe, közben rengeteget nevettünk, mert Zayn alig bírta felemelni Sasha egyik bőröndjét, amiben csak a sminkcuccai voltak. Az idilli pillanatot a bejárati ajtó csattanása zavarta meg, ami már tudjuk mit jelentett.

- Itt meg mi folyik? - nézett körbe a szobában a három lány, ahol káosz uralkodott, bár nekik szerintem nem a rendetlenség esett le, hanem inkább az, hogy mi mit keresünk ott az összes holminkkal együtt. 

- Oh, jó is, hogy jöttök, lenne itt egy kis megbeszélnivaló! - csapta össze a tenyerét Harry, és beinvitálta a lányokat a nappaliba, ahol a többi fiú és mi is voltunk. - Üljetek le, helyezzétek magatokat kényelembe! Hozhatok esetleg egy csésze teát, netán valami süteményt? - próbálta Harry nyugtatni őket azzal, hogy úgy viselkedik, mintha valami inas lenne. Elég vicces volt.

- Harry, mi a fene van itt? - nézett mélyen a fiú szemébe Eleanor, aki azt hiszem a lányok közül a legközelebb áll Harry-hez. - Mi ez az egész? - pillantott a fiúkra.

- Figyeljetek, jó lenne ha meghallgatnátok, és meg tudnánk állapodni! - vette át a szót Louis barátnőjére nézve.

- Ez már rég rossz! - forgatta meg a szemeit Perrie, de azután elhallgatott, és Louis-ra figyelt.

- Szóval, az a helyzet, hogy a lányok szállása, amit kinéztek maguknak már mióta, kész tropa, és még a pénzük is elszállt így, hogy már kifizették az előleget, és arra gondoltunk, hogy mivel mi itt vagyunk ezzel  a nagy házzal, ne kelljen már koliba menniük, hát költözzenek ide! - vázolta fel a helyzetet Louis, és hihetetlenül hálás voltam neki, hogy ilyen lelkiismeretesen beszélt rólunk.

- Szó sem lehet róla! - pattant fel Sophia, de Liam megállította, és odabújva hozzá kezdett hozzá nagyon halkan beszélni, gondolom, hogy gondolja meg magát.

Zayn is kérlelően nézett a barátnőjére, aki úgy tűnt, megtörni látszik.

- Felőlem oké! - adta be a derekát Perrie, és hátradőlt, majd észrevétlenül halványan ránk mosolygott.